Triplázás?!

A túllépős sztori után kicsit bekeményítettem és úgy döntöttem, hogy az elkövetkező 3 napban odateszem magam mozgásügyileg. Szombaton egy kis light-os bevásárlós délelőtt után a kultúráé volt a főszerep. Szeptember 30-ig, az eddig a világ más pontjait is megjárt Leonardo Da Vinci kiállításnak ad otthont az én pici városkám. Anitával úgy döntöttünk, hogy szombat délutánra tökéletes program lesz nekünk. A két helyszínen szervezett kiállítást 3 óra alatt sikerült végignéznünk. A végére már rendesen elfáradtunk, ezért úgy döntöttünk, hogy a Széchenyi téren lévő kedvenc Mekinkben elfogyasztunk valami finomat leveztésként. A szombati 3+1 órás mozgásnak hála a napi keretem igencsak megnőtt (több mint 2 000 kalória fölé ment), ezért teret engedhettem egy kis fagyinak, egy kis csokinak is, teljesen büntetlenül. Jólesett nagyon és altató sem kellett.

A mai csodás, 30 fokos, napsütéses napon másik Anitámmal elhatároztuk, hogy mi bizony túrázunk egyet a városon keresztbe-kasul. Otthonról indulva elsétáltunk a pécsiek egyik kedvenc pihenőhelyére, a Malomvölgyi-tóhoz. Gugli map szerint 6,4 km-es út oda és ugyanennyi vissza, és nagyjából 2 óra 38 perc alatt lehet megtenni. Mi pihentünk egy picit a tóhoz kiérkezve, de így is nagyon jó időt futottunk, hiszen oda-vissza 3 óra alatt megtettük ezt a nem kis távot! Gyorsaságunknak köszönhetően ebédre haza is értem. Itthon várt a finom húsleves és a rántott hús sültkrumplival. A mai keretem is igen szép, ismét 2 000 kalória felett vagyok. Ezt ma is kihasználom és egy kis édesség is belefér megint. Hiába, nagyon édesszájú vagyok, nem tehetek róla.

Mindent egybevetve, egész jól sikerült az eddigi két nap. Remélem, hogy holnap is lesz erőm és energiám egy kis testmozgáshoz, bár 3 órát nem fogok korzózni, az biztos (kedden TRX, nem akarok kipurcanni előtte).